Újból az orvosnál

Újból a kedves doktornőnél voltunk. Már alig vártuk, hogy újra lássuk a kicsit, főleg, hogy már érezhető a mozgása is.:)
Amit most tudtam meg, hogy fejjel lefelé van a kis okos és látszottak a lábacskái, melyek Eszter hasának felső felénél mozognak szorgalmasan.
Hála Istennek minden rendben van, mindene megvan.
Azt hogy fiú vagy kislány nem szeretnénk megtudni, ez már belépéskor eszébe jutott a doktornőnknek, így az ultrahangos műszert úgy forgatta, hogy nem is láttunk ott semmit.:)
Látszott, hogy a lábai enyhén keresztben vannak és izeg-mozog. A karjait előre lendítette, úgyhogy a kezei a fejénél voltak, szépen mozgatta a kicsi újjait.:)
Aztán a végén felhúzta a lábait, hogy törökülésbe került majdnem.:)

Egyet ásított és forgolódott, közben látszott ahogy dobog a kicsi szíve!:)

Jégtörő Mátyás

Lassan véget ér a tél, de még mielőtt eljönne a vidám tavasz néhány élményt feljegyzek erről a télutó időszakról.

Először is itt van a jég alattunk, szinte bármerre járunk, a lábunk alatt, a lépcsőkön, járdán és mindenfele. Az állandó csúszkálásban szépen egymásban kapaszkodunk, ügyelve hogy ne legyen esés. A jégnek előnye is van, az hogy egyes helyeken járhatóvá teszi a sáros utcarészt, hasonlóan mint a hó amely befödi a gödröket télen.:)

Ami kellemetlen volt ebben az időszakban, az a hűlés, amit először én kaptam el, majd néhány napi erős taknyolás után Eszter is. Szerencsére nem volt lázunk, és 4-5 nap alatt meggyógyultunk, csak az orrunk lett piros.

Még egy érdekes epizód. „Iarna nu-i ca vara” mondtam egyik reggel, amikor a kocsival egy út szélén levő nagy hóbuckán kellett átevickéljünk.
Örök rejtély, hogy a hókotró milyen logika alapján működik, választja ki az utcarészeket, veszi be vagy hagyja ki a kanyarokat. Valamelyik nap autóval megelőztünk egy hókotrót. Egy traktor után kötött hóeke volt, előzőleg találgattuk, hogy ez vajon a hókotró-e, vagy egy mezőgazdasági eszközzel télen Csík határában eltévedt traktor.
A hókotró traktor sofőrje kedvesen integetett, hogy előzhetek. Azonban minden ilyen előzéskor a nemrég látott Spielberg film, a Párbaj (Duel 1971) jut eszünkbe, ahol az őrült kamionos szándékosan intette előzésre a főhőst, hogy aztán az majdnem nekiszaladjon a szembejövő autónak. Óvatosak kell legyünk, egyre nagyobb a felelősség.

Aztán egyik este hazafele menet, a kocsival nem tudtunk a házig menni. Épp azelőtt havazott és a farsangi bálosok annyira elállták az utat, hogy kerülnöm kellett és a hóban a kocsi fennakadt. Gyalog kellett hazamenjünk. Másnap egy lapáttal a vállamon vidáman lesétáltam és kiástam.

Most a legmeghatározóbb érzés az a nagy-nagy várakozás, ami közben egyre jobban növekedik a kis pocak:)

Márciusban a tél utolsó foszlányai is töredeznek. A tavasz napsugarai egyre erősebbek és a jácint illata megédesíti a levegőt a konyhában. Olyan jó ilyenkor sétálni…
Mi pedig azt várjuk hogy ultrahangon újra lássuk Törpicurt.:)