Benne vagyunk az újságban!:)

"Találtunk egy Zentét is, bár a szent szóból származó, régi magyar személynév, mégsem közismert..."

teljes cikk itt

Megszületett Zente

... majdnem 2 hónapja, 2010 július 14.-én este 22 óra 20 perckor, 3.8 kg, 51 cm.
Most "be vagyunk havazva" és nincs időnk részletesebb beszámolóra, de meg fog történni az is:D

Jól vagyunk!

Mennyi mindenről kellett volna írnom az elmúlt néhány hónapban...
A Nőnapról, amikor az ablakpárkányára helyezett virágcsokrokon túl néztük a havazást.
A sok finomságról, melyeket elkészített(ünk) és amelyek receptje mai napig is talány számomra:D
A doktornőnél tett látogatásainkról, melyek között, egyre csak nőttön-nőtt a pocaklakó...
A Földnapi szemétszedésről...
A tézisemről...
A munkahelykeresésről, állásinterjúkról, költözésemről...

Nem részletezem... A lényeg, a lényeg: jól vagyunk!
Fiúnk fog születni júliusban és nagy baba már most:D

És közben elkezdtek virágozni a fák, zöldben tündökölnek a dombok, jó nagyokat lehet sétálni ha nem esik:)
Tavasz van...

Újból az orvosnál

Újból a kedves doktornőnél voltunk. Már alig vártuk, hogy újra lássuk a kicsit, főleg, hogy már érezhető a mozgása is.:)
Amit most tudtam meg, hogy fejjel lefelé van a kis okos és látszottak a lábacskái, melyek Eszter hasának felső felénél mozognak szorgalmasan.
Hála Istennek minden rendben van, mindene megvan.
Azt hogy fiú vagy kislány nem szeretnénk megtudni, ez már belépéskor eszébe jutott a doktornőnknek, így az ultrahangos műszert úgy forgatta, hogy nem is láttunk ott semmit.:)
Látszott, hogy a lábai enyhén keresztben vannak és izeg-mozog. A karjait előre lendítette, úgyhogy a kezei a fejénél voltak, szépen mozgatta a kicsi újjait.:)
Aztán a végén felhúzta a lábait, hogy törökülésbe került majdnem.:)

Egyet ásított és forgolódott, közben látszott ahogy dobog a kicsi szíve!:)

Jégtörő Mátyás

Lassan véget ér a tél, de még mielőtt eljönne a vidám tavasz néhány élményt feljegyzek erről a télutó időszakról.

Először is itt van a jég alattunk, szinte bármerre járunk, a lábunk alatt, a lépcsőkön, járdán és mindenfele. Az állandó csúszkálásban szépen egymásban kapaszkodunk, ügyelve hogy ne legyen esés. A jégnek előnye is van, az hogy egyes helyeken járhatóvá teszi a sáros utcarészt, hasonlóan mint a hó amely befödi a gödröket télen.:)

Ami kellemetlen volt ebben az időszakban, az a hűlés, amit először én kaptam el, majd néhány napi erős taknyolás után Eszter is. Szerencsére nem volt lázunk, és 4-5 nap alatt meggyógyultunk, csak az orrunk lett piros.

Még egy érdekes epizód. „Iarna nu-i ca vara” mondtam egyik reggel, amikor a kocsival egy út szélén levő nagy hóbuckán kellett átevickéljünk.
Örök rejtély, hogy a hókotró milyen logika alapján működik, választja ki az utcarészeket, veszi be vagy hagyja ki a kanyarokat. Valamelyik nap autóval megelőztünk egy hókotrót. Egy traktor után kötött hóeke volt, előzőleg találgattuk, hogy ez vajon a hókotró-e, vagy egy mezőgazdasági eszközzel télen Csík határában eltévedt traktor.
A hókotró traktor sofőrje kedvesen integetett, hogy előzhetek. Azonban minden ilyen előzéskor a nemrég látott Spielberg film, a Párbaj (Duel 1971) jut eszünkbe, ahol az őrült kamionos szándékosan intette előzésre a főhőst, hogy aztán az majdnem nekiszaladjon a szembejövő autónak. Óvatosak kell legyünk, egyre nagyobb a felelősség.

Aztán egyik este hazafele menet, a kocsival nem tudtunk a házig menni. Épp azelőtt havazott és a farsangi bálosok annyira elállták az utat, hogy kerülnöm kellett és a hóban a kocsi fennakadt. Gyalog kellett hazamenjünk. Másnap egy lapáttal a vállamon vidáman lesétáltam és kiástam.

Most a legmeghatározóbb érzés az a nagy-nagy várakozás, ami közben egyre jobban növekedik a kis pocak:)

Márciusban a tél utolsó foszlányai is töredeznek. A tavasz napsugarai egyre erősebbek és a jácint illata megédesíti a levegőt a konyhában. Olyan jó ilyenkor sétálni…
Mi pedig azt várjuk hogy ultrahangon újra lássuk Törpicurt.:)

Tél

Ha ezt az egész időszakot egy szóba sűrítem, akkor csak annyit írok le: tél, három betű csak és elindul bennünk Vivaldi édes dallama és beindulnak a képek: házikó, fenyőfa, asztal és családi étkezés, miközben a pihe puha hó befödi a tájat...

És ezzel mindent elmondok a délutáni séták hiányáról, a napsütés hiányáról és a néha-néha történő vacogásról, vagy amikor a kocsikat kiássuk a hó alól és kiderül hogy az enyém nem akar indulni...

H O P P E D I Z

Most elmondom hogyan kezdődött ez a blog… Az úgy volt, hogy a hordozókendő már rég megtetszett Eszternek. Beindult a keresés a neten, minden irányba...

És megszületetett a varázsszó: H O P P E D I Z. Ez az ami Eszternek bejött, bár hordozókendő fajta sok van.

Szerintem elég nehéz lesz felbogozni a babát a hordozókendővel a kismama hátára, vagy mellkasára, ezt a hordozókendős elképzelést rábízom Eszterre:D

Azonkívül, azért is aggódom, a hordozókendős videókat látva hogy a baba lábát beszorítja és elzsibbad, vagy éppenséggel karikó lábú lesz a gyerek.

Csak azt nem sikerült eldönteni, hogy melyiket a kettőből. Mondd, te mit választanál?

Na, erre a hordozókendőre varrjatok kommentet:D

A macskák

Most elmondom hogyan kezdődött ez a blog… Az úgy volt, hogy alapvetően kutyabarát vagyok, a kutya hűséges, igazságos, barátságos, megbízható, örökké vidám és játékos. De mióta került macskám, sőt kettő is, mert befogadtuk őket abból kiindulva, hogy sajnáltam az út szélén hagyni, nagyon megszerettem ezeket a kistestű udvarias ragadozókat is.

Most egyedüli ok: toxoplazmózis, ami miatt tartózkodom és félek a macskáktól… Eddig a tesztek jók, de azért vigyázni kell, mert Eszterben az ellenanyag nem alakult ki…

És amikor Eszter meg akar simogatni egy édes kiscicát, nekem frászom van.:) De tényleg!

A macska, a macskákhoz való új viszonyulás is egy a sok dolog közül ami jól jelzi a változást, amiben vagyunk. A macskák, a nagy és kis kedvencek, szeretett barátaink persze nem értik.

A házból kizárt cicák a szimbólumai lettek, mindazoknak a dolgoknak melyekre a baba-várás alatt és okán távol kell/kellene tartsuk magunkat. Pl. nyers tojás, ... amikor a majonéz olyan de olyan finom:)

Sanyika, Bendzsi, Törpicur

Most elmondom hogyan kezdődött ez a blog… Az úgy volt, hogy amikor nagyon-nagyon izgatottan elmondtuk Eszter Anyukájának és Apukájának a nagy hírt, rajtam épp egy zöld kötött pulcsi volt, rávarrva a KSN betűk. Ágnes elkezdte betűzni: Károly, Sándor, Nándor. Ő volt az akit először érdekelt, hogy hogyan fogják hívni a kicsit. „Sanyika!” kiáltott fel és nevetnünk kellett. Néhány napra rá Borsi és Eszter előálltak, hogy „Bendzsi” becenév milyen édes, így Törpicurt így is nevezzük.:)

Hogyan öltözködjünk?

Most elmondom hogyan kezdődött ez a blog… Az úgy volt, hogy egyik napról a másikra láthatóvá vált a fejlődő kis pocak, és azóta nőttön-nő. Ennek a következménye, hogy Eszter egyszer csak séta közben rájött, hogy bekövetkezett az a pillanat, amikor kinőtt a nadrágjaiból.

Gyorsan szétnéztünk interneten és üzletekben nadrág után, még ismerőseink is megajándékoztak és úgy néz ki pont jó lesz amiket találtunk: csinos "kismamás" nadrágok.

Kiváló lehetőség a ruhatár lecserélésére:)