Jégtörő Mátyás

Lassan véget ér a tél, de még mielőtt eljönne a vidám tavasz néhány élményt feljegyzek erről a télutó időszakról.

Először is itt van a jég alattunk, szinte bármerre járunk, a lábunk alatt, a lépcsőkön, járdán és mindenfele. Az állandó csúszkálásban szépen egymásban kapaszkodunk, ügyelve hogy ne legyen esés. A jégnek előnye is van, az hogy egyes helyeken járhatóvá teszi a sáros utcarészt, hasonlóan mint a hó amely befödi a gödröket télen.:)

Ami kellemetlen volt ebben az időszakban, az a hűlés, amit először én kaptam el, majd néhány napi erős taknyolás után Eszter is. Szerencsére nem volt lázunk, és 4-5 nap alatt meggyógyultunk, csak az orrunk lett piros.

Még egy érdekes epizód. „Iarna nu-i ca vara” mondtam egyik reggel, amikor a kocsival egy út szélén levő nagy hóbuckán kellett átevickéljünk.
Örök rejtély, hogy a hókotró milyen logika alapján működik, választja ki az utcarészeket, veszi be vagy hagyja ki a kanyarokat. Valamelyik nap autóval megelőztünk egy hókotrót. Egy traktor után kötött hóeke volt, előzőleg találgattuk, hogy ez vajon a hókotró-e, vagy egy mezőgazdasági eszközzel télen Csík határában eltévedt traktor.
A hókotró traktor sofőrje kedvesen integetett, hogy előzhetek. Azonban minden ilyen előzéskor a nemrég látott Spielberg film, a Párbaj (Duel 1971) jut eszünkbe, ahol az őrült kamionos szándékosan intette előzésre a főhőst, hogy aztán az majdnem nekiszaladjon a szembejövő autónak. Óvatosak kell legyünk, egyre nagyobb a felelősség.

Aztán egyik este hazafele menet, a kocsival nem tudtunk a házig menni. Épp azelőtt havazott és a farsangi bálosok annyira elállták az utat, hogy kerülnöm kellett és a hóban a kocsi fennakadt. Gyalog kellett hazamenjünk. Másnap egy lapáttal a vállamon vidáman lesétáltam és kiástam.

Most a legmeghatározóbb érzés az a nagy-nagy várakozás, ami közben egyre jobban növekedik a kis pocak:)

Márciusban a tél utolsó foszlányai is töredeznek. A tavasz napsugarai egyre erősebbek és a jácint illata megédesíti a levegőt a konyhában. Olyan jó ilyenkor sétálni…
Mi pedig azt várjuk hogy ultrahangon újra lássuk Törpicurt.:)

Az idő

Most elmondom hogyan kezdődött ez a blog… Az úgy van, hogy az idő lassan telik annak aki vár, gyorsan annak aki siet… nekünk meg felváltva: lassú és gyors... Néha az lenne jó ha történne valami, valami látható-érezhető jele, hogy megmozdulna vagy hasonló.

Nagyon várjuk, hogy megszülessen már. Közbe még van jópár hónap, sok-sok hét:) Másrészt olyan jó ez az időszak, pihenéssel, készülődéssel, nyugalommal…:)

Apropó idő: Eszter talált egy hasznos számlálót, megosztjuk:)