A doktornál

Most elmondom hogyan kezdődött ez a blog… Az úgy volt, hogy 2009 december 22-én, voltunk a doktornál Eszterrel és Eszter Anyukájával, Gabival közösen. Kicsit félszegnek éreztem magam, először a nőgyógyásznál, főleg így „hármasban”…:) Eszter felfeküdt az ágyra és ultrahangos vizsgálattal kezdett láthatóvá válni a kis „pocak-lakó”! Szépen látszott a kicsi hasikája, a karjai, a lábai, a szemei, az orra, a fülei, minden egészen a helyén van! Ott forgolódott, mozgott előttünk a kis ember, mi pedig négyen vigyorogtunk a képernyőre.

Eszter egész délután csendes volt, és este filmnézés közben kiment a wc-re és először hányt… igaz inkább fejfájás miatt, mint az „áldott állapot” részeként.

Utána boldogan, felszabadultan mosolygott, mintha egy kis hős, egy hős kismama – legalábbis az én szememben mindenképp az:)

A videót és a fotókat pedig minden ismerősünk megnézte. Szeretetteljes meghatottságtól a rádöbbenésig, hogy „íme, ez a valóság”, széles volt a reakció-skála...:)

Az idő

Most elmondom hogyan kezdődött ez a blog… Az úgy van, hogy az idő lassan telik annak aki vár, gyorsan annak aki siet… nekünk meg felváltva: lassú és gyors... Néha az lenne jó ha történne valami, valami látható-érezhető jele, hogy megmozdulna vagy hasonló.

Nagyon várjuk, hogy megszülessen már. Közbe még van jópár hónap, sok-sok hét:) Másrészt olyan jó ez az időszak, pihenéssel, készülődéssel, nyugalommal…:)

Apropó idő: Eszter talált egy hasznos számlálót, megosztjuk:)

A „háziolvasmányok”

Most elmondom hogyan kezdődött ez a blog… Az úgy volt, hogy van Eszternek egy jó könyve, amit tőlem kapott ajándékba, és ami elsőrendű olvasmány lett számomra. D. Tóth Kriszta: „Lolával az élet”.

Aztán ott van a „Hahó, megérkeztem!” kedves kis köny:) és az 1001 sorozat, meg más könyvek.

Az első érzések szorosan ehhez kapcsolódnak: az ahogy tudatosodik bennünk/bennem, hogy milyen változások előtt állunk, milyen fantasztikus utazás előtt…

Újra és újra eszembe jut… hihetetlennek tűnik, s utána rádöbbenek hogy ez a valóság!

Sok az új izgalmas változás, fogjuk meg egymás kezét és bátran előre a jövőbe: a kismama és a kispapa első lépései ezek....

Hogy én félek-e? Én nem, inkább bizakodom:)

És a csillagok ránk nevetnek a téli éjszakákon...

Almamag vagy borsószem?

Most elmondom hogyan kezdődött ez a blog…

„Miért kell egy almamag miatt ilyen sokat egyek? És aludjak?” kérdezi Eszter, és lehet hogy méreteit tekintve, már nagyobb mint egy borsószem. Ahogy Dominó blogjában láttuk, de édesssss, egy 1 cm nagyságú picurka.

Na most hogy nevezzük? Picurnak, Pincurnak, Pincurkának, Törppincurnak, Törppincurkának?

Hogyan mondjuk?

Most elmondom hogyan kezdődött ez a blog… Az úgy volt, hogy a reggeli séta után, ami közben megettünk négy kebabot, egy játszótéren kötöttünk ki, ahol mi „hárman” kényelmesen elfoglaltunk egy hintát. Zsigiék (Eszter bátyja és barátnője, Brigi) egy padon ültek előttünk, és hirtelen Zsigi hátrafordult: „nem jó úgy mondani, hogy terhes, olyan negatívan cseng”. Ezen gondolkoztam néhány napja… Brigi csengő hangján gyorsan rávágta: „Állapotos, áldott állapotban levő!” Én is szorgalmasan helyeseltem, mert szebben hangzik, hogy nem teher, inkább egy állapot tele várakozással, izgalommal és tanulással…

Eszter mosolygott :)