H O P P E D I Z

Most elmondom hogyan kezdődött ez a blog… Az úgy volt, hogy a hordozókendő már rég megtetszett Eszternek. Beindult a keresés a neten, minden irányba...

És megszületetett a varázsszó: H O P P E D I Z. Ez az ami Eszternek bejött, bár hordozókendő fajta sok van.

Szerintem elég nehéz lesz felbogozni a babát a hordozókendővel a kismama hátára, vagy mellkasára, ezt a hordozókendős elképzelést rábízom Eszterre:D

Azonkívül, azért is aggódom, a hordozókendős videókat látva hogy a baba lábát beszorítja és elzsibbad, vagy éppenséggel karikó lábú lesz a gyerek.

Csak azt nem sikerült eldönteni, hogy melyiket a kettőből. Mondd, te mit választanál?

Na, erre a hordozókendőre varrjatok kommentet:D

A macskák

Most elmondom hogyan kezdődött ez a blog… Az úgy volt, hogy alapvetően kutyabarát vagyok, a kutya hűséges, igazságos, barátságos, megbízható, örökké vidám és játékos. De mióta került macskám, sőt kettő is, mert befogadtuk őket abból kiindulva, hogy sajnáltam az út szélén hagyni, nagyon megszerettem ezeket a kistestű udvarias ragadozókat is.

Most egyedüli ok: toxoplazmózis, ami miatt tartózkodom és félek a macskáktól… Eddig a tesztek jók, de azért vigyázni kell, mert Eszterben az ellenanyag nem alakult ki…

És amikor Eszter meg akar simogatni egy édes kiscicát, nekem frászom van.:) De tényleg!

A macska, a macskákhoz való új viszonyulás is egy a sok dolog közül ami jól jelzi a változást, amiben vagyunk. A macskák, a nagy és kis kedvencek, szeretett barátaink persze nem értik.

A házból kizárt cicák a szimbólumai lettek, mindazoknak a dolgoknak melyekre a baba-várás alatt és okán távol kell/kellene tartsuk magunkat. Pl. nyers tojás, ... amikor a majonéz olyan de olyan finom:)

Sanyika, Bendzsi, Törpicur

Most elmondom hogyan kezdődött ez a blog… Az úgy volt, hogy amikor nagyon-nagyon izgatottan elmondtuk Eszter Anyukájának és Apukájának a nagy hírt, rajtam épp egy zöld kötött pulcsi volt, rávarrva a KSN betűk. Ágnes elkezdte betűzni: Károly, Sándor, Nándor. Ő volt az akit először érdekelt, hogy hogyan fogják hívni a kicsit. „Sanyika!” kiáltott fel és nevetnünk kellett. Néhány napra rá Borsi és Eszter előálltak, hogy „Bendzsi” becenév milyen édes, így Törpicurt így is nevezzük.:)

Hogyan öltözködjünk?

Most elmondom hogyan kezdődött ez a blog… Az úgy volt, hogy egyik napról a másikra láthatóvá vált a fejlődő kis pocak, és azóta nőttön-nő. Ennek a következménye, hogy Eszter egyszer csak séta közben rájött, hogy bekövetkezett az a pillanat, amikor kinőtt a nadrágjaiból.

Gyorsan szétnéztünk interneten és üzletekben nadrág után, még ismerőseink is megajándékoztak és úgy néz ki pont jó lesz amiket találtunk: csinos "kismamás" nadrágok.

Kiváló lehetőség a ruhatár lecserélésére:)

A doktornál

Most elmondom hogyan kezdődött ez a blog… Az úgy volt, hogy 2009 december 22-én, voltunk a doktornál Eszterrel és Eszter Anyukájával, Gabival közösen. Kicsit félszegnek éreztem magam, először a nőgyógyásznál, főleg így „hármasban”…:) Eszter felfeküdt az ágyra és ultrahangos vizsgálattal kezdett láthatóvá válni a kis „pocak-lakó”! Szépen látszott a kicsi hasikája, a karjai, a lábai, a szemei, az orra, a fülei, minden egészen a helyén van! Ott forgolódott, mozgott előttünk a kis ember, mi pedig négyen vigyorogtunk a képernyőre.

Eszter egész délután csendes volt, és este filmnézés közben kiment a wc-re és először hányt… igaz inkább fejfájás miatt, mint az „áldott állapot” részeként.

Utána boldogan, felszabadultan mosolygott, mintha egy kis hős, egy hős kismama – legalábbis az én szememben mindenképp az:)

A videót és a fotókat pedig minden ismerősünk megnézte. Szeretetteljes meghatottságtól a rádöbbenésig, hogy „íme, ez a valóság”, széles volt a reakció-skála...:)

Az idő

Most elmondom hogyan kezdődött ez a blog… Az úgy van, hogy az idő lassan telik annak aki vár, gyorsan annak aki siet… nekünk meg felváltva: lassú és gyors... Néha az lenne jó ha történne valami, valami látható-érezhető jele, hogy megmozdulna vagy hasonló.

Nagyon várjuk, hogy megszülessen már. Közbe még van jópár hónap, sok-sok hét:) Másrészt olyan jó ez az időszak, pihenéssel, készülődéssel, nyugalommal…:)

Apropó idő: Eszter talált egy hasznos számlálót, megosztjuk:)

A „háziolvasmányok”

Most elmondom hogyan kezdődött ez a blog… Az úgy volt, hogy van Eszternek egy jó könyve, amit tőlem kapott ajándékba, és ami elsőrendű olvasmány lett számomra. D. Tóth Kriszta: „Lolával az élet”.

Aztán ott van a „Hahó, megérkeztem!” kedves kis köny:) és az 1001 sorozat, meg más könyvek.

Az első érzések szorosan ehhez kapcsolódnak: az ahogy tudatosodik bennünk/bennem, hogy milyen változások előtt állunk, milyen fantasztikus utazás előtt…

Újra és újra eszembe jut… hihetetlennek tűnik, s utána rádöbbenek hogy ez a valóság!

Sok az új izgalmas változás, fogjuk meg egymás kezét és bátran előre a jövőbe: a kismama és a kispapa első lépései ezek....

Hogy én félek-e? Én nem, inkább bizakodom:)

És a csillagok ránk nevetnek a téli éjszakákon...

Almamag vagy borsószem?

Most elmondom hogyan kezdődött ez a blog…

„Miért kell egy almamag miatt ilyen sokat egyek? És aludjak?” kérdezi Eszter, és lehet hogy méreteit tekintve, már nagyobb mint egy borsószem. Ahogy Dominó blogjában láttuk, de édesssss, egy 1 cm nagyságú picurka.

Na most hogy nevezzük? Picurnak, Pincurnak, Pincurkának, Törppincurnak, Törppincurkának?

Hogyan mondjuk?

Most elmondom hogyan kezdődött ez a blog… Az úgy volt, hogy a reggeli séta után, ami közben megettünk négy kebabot, egy játszótéren kötöttünk ki, ahol mi „hárman” kényelmesen elfoglaltunk egy hintát. Zsigiék (Eszter bátyja és barátnője, Brigi) egy padon ültek előttünk, és hirtelen Zsigi hátrafordult: „nem jó úgy mondani, hogy terhes, olyan negatívan cseng”. Ezen gondolkoztam néhány napja… Brigi csengő hangján gyorsan rávágta: „Állapotos, áldott állapotban levő!” Én is szorgalmasan helyeseltem, mert szebben hangzik, hogy nem teher, inkább egy állapot tele várakozással, izgalommal és tanulással…

Eszter mosolygott :)